|
Gy?löl a sors, mert igaz ?si
Ha bujdosó is, rejtett, titkos,
Megfárdat, de él még vérünk, s
Maradt tiszta. Sosem piszkos.
Lángtengeren, vérözönben
Vágtunk át, míg ím, elértünk
Csonka hazát, eskü-átkot, s
Hullottunk. de meg nem törtünk.
El sem rejtett gy?lölségen,
Ezüst tükr?, hideg szókon,
Öltek újra. Öltek tettel, de
Le nem gy?ztek, büszke sólyom.
Halálcsendbe borult, néma,
Átkozott, hideg a táj, ha
Énekink - A Föld dalát -
Nem visszhangozhatja már.
Hangja a földnek zengjen az égig,
Dala er?nknek hívja erényid,
Szemek bús lángja napra tekintsen,
Csendje a k?nek új hadat épít,
Ébredjen újra minden ?s látnok,
Szólítson útra h? szavat, álmot
Gyáva ha szánja vérét a harcra
Szívét er?dnek sietve adja!
A fényes nap immár elnyugoda...
A föld színe sötétbe borula.
Nappali ég éjjelre változa,
Este csendje nyugodalmat hoza.
Napkelett?l egész napnyugotig
Szent nevedben bíztam, és fáradtig,
De megbocsáss, én szívemb?l szánom...
Könnyek miatt nincs szememen álom.
HATA BİLDİR
|
Yorum Yapın